Predmet mesiaca august 2011
Tanečný poradovník z roku 1855
Na uhorských plesoch sa tanečný poradovník objavil prvý krát v roku 1840. Táto drobná knižočka, do ktorej boli
zapisované mená tanečných partnerov sa nosila počas plesu zavesená na opasku alebo na gombíkovej dierke a pre každý
prípad disponovala aj malou ceruzkou. Organizátori plesov sa počas plesovej sezóny starali o vkusné pozvánky,
jedálne lístky, ale aj o vyhotovenia tanečných rádov pre dámy, ktoré zvyčajne objednávali v miestnych kníhkupectvách
a ponechávali ich na fantázii tlačiara alebo viazača. Napríklad na plese mladých obchodníkov v roku 1897 v Rimavskej
Sobote organizátori rozdali medzi dámami takmer 250 tanečných poradovníkov. Vďaka nim dnes vieme rekonštruovať módne
tance našich predkov.
V
60.-70.tych rokoch 19. storočia dominovali v meštianskom prostredí spoločenské tance, ako napríklad venčekový tanec
coutillion, dvorná štvorylka, salon menuete, husárske tance, rôzne varianty palotášov a Kállaiho dvojka. Na prelome
19. a 20. storočia sa okrem tradičných uhorských tancov, ako čardáš a uhorský kruhový tanec, tešili mimoriadnej
obľube párové tance preberané zo susedných národných kultúr – polka, valčík, mazurka, francúzska štvorylka, pas de
quatre, pas de patineurs... Zo západu sa objavili v prvých rokoch 20. storočia nové druhy tancov, ktoré sa postupne
dostali aj do miestnych tanečných radov, ako post Washington, one step alebo boston, vyvolávajúci hotovú „bostonskú
horúčku“ na plesoch, a od roku 1913 obľúbený tanec aj dnešnej doby, argentínske tango.
V historickom fonde Gemersko-malohontského múzea sa zachoval jediný tanečný poradovník. Má podobu bielej hodvábnej
stuhy, na koncoch so strieborno-zlatými strapcami. Na jednom konci je stuha zakončená oválnou mosadznou prackou.
Obsahuje 21 tancov (10 tancov pred polnočnou prestávkou a 11 tancov po prestávke). Na plese prítomní mladí muži
mohli svoje mená dopísať vedľa vybraných tancov. Meno darujúceho a dátum získania predmetu do múzea sú dodnes
tajomstvom. Vieme však, že tento tanečný poradovník bol určený pre fašiangový ples, ktorý sa konal 24. januára 1855
v Brezne (Briesz). Kto mohol vtedy tušiť, že o 150 rokov neskôr táto niekedy dôležitá, drobná, tanečná rekvizita už
svoju funkciu plniť nebude. Občas by nezaškodilo oživiť krásne tradície našich predkov ...
PhDr. Eva Ádámová
A Hónap műtárgya – Táncrend 1855-ből
A magyar bálokon a táncrend 1840-ben jelent meg először. E díszes kis könyvecske, melybe beírták annak a nevét,
kinek ígérték a táncot, övre vagy gomblyukra akasztható volt és rendszerint egy mini ceruzát is mellékeltek hozzá. A
bál szervezői gondoskodtak az időben és igényesen megtervezett meghívókról, menükártyákról és a táncrendek
elkészítéséről, melyet rendszerint a helybéli könyvkereskedők fantáziájára bíztak. Rimaszombatban a fiatal
kereskedők bálján 1897-ben például 250 táncrendet osztottak szét a szervezők a hölgyek körében. E műtárgyak alapján
tudjuk ma felidézni a múlt egykoron divatos táncait.
Városi polgári körökben az 1860-70-es évek legnépszerűbb társastáncai a körtáncok voltak, mint a coutillion
(füzértánc), udvari négyes, salon menuette, huszártánc, palotás vagy a Kállai kettős. A századfordulón a
tradicionális magyar táncok mellett, mint a csárdás és a magyar körtánc, a szomszédos nemzetek kultúrájából átvett
páros táncok is nagy népszerűségnek örvendtek – ilyen volt a polka, keringő, mazúrka, francia négyes, pas de quatre
vagy pedig a pas de patineurs. A 20. század elején Nyugaton több új táncforma is megjelent, majd került fel a
helybéli bálok táncrendjébe. A post Washington és a one step mellett felbukkanó boston szinte „boston-lázat” idézett
elő a rimaszombati bálokon, csakúgy mint 1913-ban az argentin tangó, mely mai napig a legnépszerűbb társastáncok
egyike.
A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum történeti gyűjteményében egyetlen táncrend maradt fenn régi korok tanújaként.
Az ezüst-arany bojtokkal díszített, végén aranyozott csattal ellátott fehér selyemszalagon 21 tánc szerepel, 10
szünóra előtt és 11 a szünóra után. A pici ereklye adományozójának nevét és múzeumba kerülésének évét mai napig
homály fedi. Az a fiatal hölgy, ki e táncrendet 1855. január 24-én egy, valószínűleg breznóbányai (Briesz), bálon
kézhez kapta azzal a céllal, hogy a jelenlévő fiatalemberek nevüket bejegyezhessék a kiválasztott táncra, aligha
sejtette, hogy 150 évvel később, e valaha fontos tánckellékként számon tartott aprócska tárgy ma már évtizedek óta
„használaton kívül” van. Pedig nem ártana elődeink hagyományait néha feleleveníteni …
PhDr. Ádám Eva