A hónap műtárgya ezúttal a Jozeffy Pál evangélikus lelkészt és szuperintendánst valamint feleségét ábrázoló, 1843-ból származó portrépár. A festmények Kraudy névjeggyel lettek ellátva, ebből arra következtetünk, hogy szerzőjük Kraudy József (1806-1876) festőművész volt, ennek bizonyítása azonban további kutatómunkát igényel. Az alkotások 2019 és 2020 között teljeskörű restauráción estek át, mely Mgr. Andrea Ševčíková munkáját dícséri, s mely renováció a Besztercebányai Kerületi Önkormányzat anyagi támogatása mellett valósult meg. A portrék regionális történelmünk és a gömör-kishonti evangélikus egyháztörténet fontos dokumentumai, valamint a 19. század felére jellemző portréfestészet minőségi példái.

Jozeffy (Jozefák) Pál a Gömör-Kishonti Evangélikus Egyház kimagasló alakja volt. 1775-ben Verbószon látta meg a napvilágot földműves szülők gyermekeként. Apja Jozefák István, anyja Vaculová Barbara voltak. Alapfokú tanulmányait szülőfalujában végezte, majd 1788 és 1793 között a pozsonyi Evangélikus líceum diákja lett. Tanulmányai befejezte után 1794-1795 között Darvas Ferenc királyi hivatalnok gyermekeinek házi tanítója és nevelője volt. Pozsonyban, Jénában, Wittenbergben, Halléban és Lipcsében teológiát hallgatott. 1798 és 1801 között evangélikus káplánként tevékenykedett Szarvason, ezzel egyidőben pedig Samuel Tešedík Gazdasági Intézetében a gazdasági tudományok professzora volt. Szarvasról való távozta után is fenntartotta a Tešedíkkel és intézete munkatársaival való baráti kapcsolatokat, felesége pedig Tešedík nevelt lánya lett.

1801-tól Aszódon, 1808-tól Cinkotán, 1820-tól haláláig pedig Tiszolcon látta el lelkészi feladatait. E tevékenysége mellett figyelmet fordított a népművelésre is, valamint meghonosította néhány új növény és gyümölcs termesztését, terjesztve az ésszerű gazdálkodással kapcsolatos ismereteket is. Támogatta a tiszolci pénzügyi támogatást nyújtó egylet létrejöttét, miként a lakosság széleskörű művelődését is és ösztönözte a vasárnapi iskolák alapítását, melyek a felnőttek oktatását szolgálták volna. E célból vezette be az evangélikus egyházi iskolákban a 6 éves iskolalátogatást. 1823-ban Késmárkon a körzeti egyházi gyülekezet összejövetele alkalmával a Tiszamelléki Egyházmegye szuperintendánsává választották, mely funkciót 25 évig töltötte be. Feladatai közé tartozott a szlovákok lakta városok és községek, valamint a mai Észak-Magyarország településeinek szolgálata is. Tiszolci működése idején új templomot és iskolát is építtetett. Az 1841 és 1843 közötti években az evangélikus egyház egyetemes és kerületi összejövetelein szembeszállt a nemesi és világi személyek, köztük Zai és Kossuth nevével fémjelzett magyarizációs törekvésekkel. 1842-ben élére állt annak az evangélikus követségnek, mely a bécsi udvar, közelebbről az uralkodó figyelmét kívánta felhívni a magyar nyelv templomokban és iskolákban történő bevezetésére. Jozeffy széleskörű tevékenysége kiegészítéseként több prédikáció és pásztori levél szerzője is volt. 1848-ban Tiszolcon hunyt el.

Ismert egy Jozeffyről készült portré, melyet halála után Jozef Božetech Klemens készített róla. A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményében található, fentebb említett, Kraudynak tulajdonított Jozeffy-portré azonban azért is értékes és különleges, mert még élete és tiszolci szolgálata idején, 1843-ban készítették róla, s a szélesebb közönség előtt máig ismeretlen. A páros festmény másik darabja Jozeffy feleségét jeleníti meg. A festményen ábrázolt hölgy személyéről jelenleg csak nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre. Zipcer Eufrozinának hívták, s Jozeffy a Szarvasról való távozása után vette feleségül. Regionális történelmünk szempontjából érdekes adalék az is, hogy Eufrozina a jeles író és nemzetébresztő, a tiszolci Štefan Marko Daxner (1822-1891) keresztanyja volt.