A múzeum múltja és jelene

A Gömör-Kishonti Múzeum 1882. szeptember 3-án nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Az első, múzeumalapításra irányuló törekvések azonban jóval korábbi időkre tehetők Rimaszombatban. Az intézmény története egészen az 1882. szeptember 3-án megnyitott Gömörmegyei művészeti és régészeti kiállításig nyúlik vissza, amely egyrészt lerakta a későbbi múzeum alapjait, másrészt ekkor alapították meg a Gömörmegyei Múzeumegyesületet.

A régiséggyűjtemény alapját az az 568 műtárgy képezte, melyeket a művészeti és régészeti kiállítást követően különböző magánszemélyek és intézmények ajándékoztak az újonnan alakult múzeumnak. A legelső ajándékozó a budapesti székhelyű Petőfi-szoborbizottság volt, mely 1874-ben egy Petőfi Sándort életnagyságnál nagyobb méretben ábrázoló gipsz szobrot ajándékozott az intézménynek. 1900-ban múzeumunk a párizsi világkiállításon is bemutatkozott, s gyűjteménye prezentálásáért oklevélben részesült.

A pozsonyi (1868), árvai (1868), kassai (1872) és trencséni (1877) múzeumok után a rimaszombati az 5. legrégebbi múzeum a mai Szlovákia területén. A Gömörmegyei Múzeum alapítói az intézmény első igazgatóján, Fábry Jánoson kívül Groó Vilmos, Hűvössy Lajos és Terray István voltak. A gyűjtemény 1910-ben költözött jelenlegi helyére, az egykor tüzérségi kaszárnyaként szolgált, 1850-ben épült klasszicista épületbe. A kaszárnyát Miks Ferenc, budapesti építész tervezte, kinek nevéhez több rimaszombati középület terve is fűződik.

Az épület jelenlegi, klasszicista homlokzatának kialakítása a rimaszombati építész, Kalla Mihály nevéhez köthető. A múzeum épülete, mint nemzeti kulturális emlék helyet kapott a Műemlékek központi jegyzékében. Az intézmény első állandó kiállítása is ebben az épületben nyílott meg, 1913. május 18-án.

1925-ben sor került a Gömörmegyei Múzeumegyesület működésének megújítására, majd 1926-ban annak átszervezésére Gömör-Kishonti Múzeum Egyesület néven. Fő feladata a múzeumról való gondoskodás illetve annak fejlesztése volt, valamint az intézmény gyűjteményének hozzáférhetővé tétele a látogatók számára. Miután a bécsi döntések értelmében Rimaszombat városát visszacsatolták Magyarországhoz, a múzeumegyesület tevékenysége megszűnt.

Az 1944 és ´45-ös évek háborús eseményei természetesen a múzeum működésére is rányomták bélyegüket. A város 1944. december 19-én történt bombázásakor a múzeum épülete súlyos károkat szenvedett. A robbanás lökéshullámában 1200 üvegtábla sérült meg. Ezt követően számos műtárgyat és a történelmi könyvtár egyes értékes könyveit is eltulajdonították.

1977 és ´79 között került sor az állandó honismereti kiállítás eddigi utolsó átalakítására. A máig változatlan formájában megtekinthető kiállítás megnyitójára 1979. december 20-án, Rimaszombat felszabadításának 35. évfordulója alkalmából került sor. A tárlatot úgy tervezték, hogy végigjárva azt, a látogató a lehető legkomplexebb képet kapja Gömör-Kishont megyékről.

A múzeum 1996 óta komoly figyelmet szentel a szélesebb régió roma lakóinak bemutatására, tárgyi és szellemi kultúrájuk szakszerű dokumentálására.

A múzeum gyűjteményét 72 507 műtárgy alkotja. Ebből a történelmi részleg 29 736, a régészet 22 757, a néprajz 10 186, a művészettörténet pedig 2114 műtárgyat foglal magába. A természettudományi részleg 7713 tárggyal büszkélkedhet, melyek közül a kőzettan 1244, az őslénytani gyűjtemény 2108, az embertan 21, a növénytan 1083, az állattan pedig 3257 tárgyat mondhat magáénak.

Az intézmény fénykép-archívuma/fotótára 44 038 negatívot, 2428 diapozitívot és 18 866 digitális fényképet tartalmaz. A múzeum archívuma pedig 18 502 archív dokumentumot illetve dokumentum-együttes foglal magába.

Az adatok a 2021. január 1-i állapotot tükrözik.