A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményének szerves részét képezi az intézmény állattani gyűjteménye. 2008-ban múzeumunk gyűjteménye egy Sárgarigó (régiesen Aranymálinkó) dermoplasztikus preparátumával gyarapodott. Szlovákiában fészkelő madaraink között kevés olyan van, mely ilyen szembetűnő, jellegzetes színezettel rendelkezik. Ennek ellenére azonban csak nagyon ritkán találkozhatunk velük.

A fejlett példányok fekete-sárga, míg a nőstény egyedek és a rigófiókák zöldessárgával vegyes szürkésfekete színekben pompáznak. Mivel azonban magasan, a fák lombkoronái közt élnek, könnyen szem elől téveszthetjük őket. Ha azonban jól fülelünk, szinte kizárt, hogy ne halljuk meg hangjukat. Énekük jellegzetes, erőteljes. Füttyszerű, fuvolaszerű hangon szólalnak meg.

        A Sárgarigó Északnyugat-Afrikában fészkel, de Európa jelentős részén is megtalálható, leszámítva annak északi és északnyugati területeit. Előfordul még Kis-Ázsiában, Szibéria délnyugati részén, egészen az Altáj térségig, Közép-Ázsiáig és Indiáig. Szlovákia egész területén megtalálható, mégpedig az alacsonyabb és közepes tengerszint feletti magasságokban (600-800 m). Főleg ártéri erdők, vizek körüli parti növényzet, temetők, kertek, parkok, szélfogók, fasorok, erdők, ligetek és ritkább erdős területek lakója. Kerüli az összefüggő tűlevelű és vegyes erdőket. Rigóink a költözködő madarak sorába tartoznak, a telet Afrikában, az Egyenlítőtől délre eső területeken töltik. Meglehetősen későn, április második felében és május elején érkeznek meg hozzánk, s már augusztus-szeptember környékén tovarepülnek. Fészkeiket a magas fák lombkoronáinak peremén építik fel. Évente egyszer költenek s 3-5 fiókának adnak életet. Rovarokkal, esetenként gyümölccsel táplálkoznak.

        Az itt kiállított fiatal egyed 2007. szeptember 13-án Rimaszombatban, egy személygépjárművel való ütközés során pusztult el.