A kerámiaedények készítésének ismerete a Kárpát-medence területére nézve egészen a neolitikum, azaz a kései vagy újkőkorszak korába nyúlik vissza. A puha és jól formázható agyagból a neolitkor embere pusztán a tűznek és kézügyességének köszönhetően széleskörű használatra alkalmas, hasznos kerámiaedényeket tudott készíteni. Az őskorban e kerámiatermékeket (csészék, amfórák, kisebb korsók és hasonlók) szabadkézzel, segédeszközök nélkül formázták.
A kerámiakészítés technológiájának megváltozása a La-Téne korra (kései vaskorszak) tehető. A régészeti terminológiában ez a korszak, mely az időszámításunk előtti 5. századtól az időszámításunk kezdetéig terjedő intervallumra tehető, az őskori társadalom fejlődésének kicsúcsosodását jelenti. A La-Téne korszak a svájci Neuchateli-tó partján található régészeti lelőhelyről kapta a nevét. A korszak anyagi kultúrájának hordozói a kelták voltak.
A történelmi Gömör-Kishont területén az első, lábbal hajtható fazekaskorongon készített kerámiaedények a Kr. e. 3. és 2. század fordulóján jelentek meg.
A La-Téne kerámia összességében is az első, lábbal hajtható fazekas korongon készült kerámiaedény volt az Alpoktól északra eső területeken. Az ilyen típusú kerámiaedények elkészítéséhez elengedhetetlen feltétel és fontos választóvonal volt a megfelelő munkaeszköz, azaz a már említett gyorsan forgó fazekas korong feltalálása. A saját tengelye körül forgó korong először a Kr. e. 4. évezredben jelent meg, a fazekaskorong bölcsőjeként is emlegethető Babilonban. Onnan aztán Kr. e. 3000 körül Egyiptomba került (innen származik legrégebbi ábrázolása is) valamint Indiába, mely országból aztán használata beszivárgott Kis-Ázsiába, Krétára, Görögországba és végül Európába is. Itt aztán a kelták kezdték használni, majd a rómaiak és többé-kevésbé még a népvándorlások korában is használatos volt, ezt követően azonban szépen lassan feledésbe merült. A fazekaskorong e típusa aztán csak valamikor a 14. és 15. század fordulóján bukkant fel újra Európában.
A most kiállított La-Téne kerámia a Kr. e. 3. és 2. század fordulójáról származik, mégpedig az őskori darnyai temetkezőhelyről. Ez a temetkezőhely a Kárpát-medencében található kelta temetők legjelesebbjei közé tartozik, ahová a kelta társadalom magasrangú képviselőit is temették. A La-Téne kor másik jeles kárpát-medencei települése Méhi volt, ahol egyebek mellett egy kelta fazekaskemence maradványai is feltárásra kerültek, benne kerámiaedények töredékeivel.