A bemutatásra kerülő láda az 1787-es évből származik. Elülső részén elkészítésének évszáma is fel van tüntetve: „ANNO 1787“. A falakat a sarkokban dübelezéssel összekötött gyalult lucfenyő táblák alkotják, a fedél pedig fémpántokkal van a ládához rögzítve. Belül, a bal oldalon a fedél alatt egy kisebb méretű fa szekrény található, melyben az apróbb személyes tárgyakat tárolhatták. A láda elülső falát négy faragott féloszlop díszíti kék, piros és sárga színekben, közöttük három, díszlécekkel határolt mezőben piros és sárga festett motívum található. Az oldalfalakra kerek fém fogantyúk vannak rögzítve. A ládát 1906-ban a rimakokavai Cházár András családja ajándékozta a múzeumnak. Eredetileg feltehetően egy földműves család birtokába tartozhatott, mivelhogy díszítése eléggé összetett, s ezen okból a maga korában meglehetősen drága is lehetett.

A láda a ruhák tárolására használt tárolóbútorok egyik fajtája, amely régen a menyasszony hozományának fontos részét képezte. A menyasszony gazdagságát a láda nagysága, nehézsége és gazdag díszítettsége jelezte. Miután a hozományt a vőlegény házába szállították, a ládát általában jól látható helyre - az ágy mellé, vagy az ablak alá - helyezték, míg a szegényebb háztartásokban sokszor ez volt a belső tér egyetlen színes kiegészítője.

A festett ládákat asztalosok, esetleg ácsok készítették, legtöbbször lucfenyőből. Belül, általában a bal oldalon, a fedél alatt egy kis hosszúkás láda volt található, amiben kisebb értékeket, pénzt vagy dokumentumokat tárolhattak tulajdonosaik. A ládák felületét, különösen az elülső falát profilozott díszlécek ékítették, amelyek négyzetes mezőket hoztak létre a ládán lévő festményekkel, esztergált féloszlopokkal együtt. A motívumok között a növényi díszek dominálnak - virágok, virágcsokrok, koszorúk, indák..., a zoomorf motívumok kisebb mértékben képviseltetik magukat. A festményekkel díszített ládákat és egyéb bútorokat például rimaszombati, nagybalogi, rybníki ácsok készítettek. Díszítésüket gyakran a templomok belső díszítése ihlette, mellyel a gyártók a mindennapokban is szembesülhettek.

A festett ládák a 18. század folyamán kezdtek beszivárogni a népi környezetbe a nemesi és középosztálybeli háztartásokból. Legnagyobb fellendülésük a 19. század közepére tehető, azonban már a 19. és 20. század fordulóján fokozatosan kezdték kiszorítani őket a különböző típusú fehérnemű tárolók, komódok.