2024.09.12 - 2024.12.31

2024. szeptember 12-én 16.00 órakor került sor A gubakészítés hagyománya Gömör-Kishontban című kiállítás megnyitójára a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum kiállítótermében. A Gömör-Kishonti Múzeum és a rozsnyói Bányászati Múzeum alapjából származó gyűjteményi tárgyakon és fényképeken keresztül mutatja be a múlt fontos mesterségének - a gubakészítésnek - történetét, elterjedését és készítési módszereit. A kiállítás 2024. december 31-ig tart, megvalósítását közpénzekből a Művészeti Alap támogatta.

A juhtenyésztés a múltban az állattenyésztés fontos része volt. Nemcsak a hús- és tejfeldolgozással kapcsolatban számított jelentősnek, hanem a gyapjú feldoglozását illetően is. Ennek köszönhetően fontos kézműves mesterségek, nevezetesen a szövés és a gubakészítés alapjává vált. 

A szűrkészítés, azaz a textíliák kézműves előállítása az egyik legfontosabb mesterség volt Szlovákiában. A Gömör-Kishonti régióban már a 17. században céhek működtek Rimaszombatban, Jolsván, Ratkón, Rozsnyón és Csetneken, a 19. század első felében pedig Tiszolcon és Klenócon. A juhgyapjú feldolgozását és a szűrkészítést követően Gömör-Kishontban a gubakészítés is elterjedt. A „guba” kifejezést olyan juhgyapjúból készült szövetre használják, amelynek a felületén bolyhos anyag van, vagy olyan köpenyre, amelynek felületét szintén bolyhos anyag borítja. A guba például a pásztorok, a fuvarosok és a halászok téli ruházata volt. A 19. században a Gömör-Kishonti régióban Rimaszombat, Tiszolc, Rozsnyó, Ratkó és Jolsva voltak a gubák kézműves előállításának központjai. Jolsván a gubakészítés szintén a helyi szűrkészítés hagyománynak köszönhetően alakult ki. A gyapjúkabátokat 1926-ig Zágrábba, Ukrajnába és Szicíliába exportálták innen. A két világháború közötti időszakban Karol Nagy, Ondrej Kysel, Ján Jurín és Ľudovít Kováč foglalkoztak ezzel a mesterséggel, de a második világháború után már csak két kézműves - Ján Jurín és Ľudovít Kováč - foglalkozott ezzel a mesterséggel.

A jolsvai gubakészítés hagyományait a Népművészeti Termelési Központ folytatta, amely 1958-ban újraindította a klenóci gubakészítést. Akkoriban a gubakészítéssel Klenócon eredetileg a következő családok - az Aláč család, a Brndiar család és Ondrej Bobrovský családja - foglalkoztak. Rajtuk kívül Jozef Pap, Ondrej Antalík, Helena Knížová, Júlia Vološčuková, Ján Šramo, Ján Jakabšic, Mária Ostricová, Helena Hrušková és a közeli Rimazaluzsányban Jozef Siničák is foglalkozott a gubák készítésével. A gubakészítés legnagyobb fellendülése idején, az 1960-1990-es években Klenócon 36 műhely működött. Jelenleg az utolsó aktív gubakészítő Ján Fotta.

Klenóc mellett a régió keleti részén is több gubakészítő volt - Jolsván Helena Krušpierová volt a leghosszabb ideig gubakészítő, Lehelfalván Lýdia Kubincová, Gicén pedig Kerekešová. Süvetén Amália Dideková több mint 40 évig szőtt gubát, Anna Galisová tőle tanult gubát készíteni és 2010-ig folytatta a gubakészítést.

A sajtóközlemény szerzője: Mgr. Ľudmila Pulišová, etnográfus

Kontakt: pulisova@gmmuzeum.sk