A Gömör-Kishonti Múzeum tekintélyes hímes tojás gyűjteménnyel rendelkezik, mely már röviddel az intézmény 1882-es létrejötte után megalapozódott. Napjainkban mintegy 200 hímes tojást számlál a gyűjtemény. A múzeum e hímes tojásokat újabb ismeretek és létrejöttük körülményeinek leírása kíséretében 20 év után, A hímes tojások bája című tárlaton belül újfent hozzáférhetővé teszi a látogatók számára.

A kiállításon, egyebek mellett bemutatásra kerül a múzeum gyűjteményének legrégibb hímes tojása, mely 1889-ből származik, s mely ezzel a dátummal, az ország valamennyi múzeumi gyűjteményben lévő hímes tojása közül is a legrégebbi címével büszkélkedhet. Egy régebbi, Dobsináról származó tojással is találkozhatnak itt a vendégek, mely már a kezdetektől, 1882 óta a múzeum gyűjteményének része. A tojás úgy készült, hogy az előzőleg már lefestett tojáshéjba belekarcolták a motívumot. Egyedülálló és különleges műtárgyakként üveg, fa és márványból készült tojások is találhatók múzeumunk gyűjteményében.

Intézményünk 5 különleges, patkolt tojásnak is otthont ad, melyek máig felderítetlen technikával készültek. Noha csupán néhány tojásról van szó, a szlovákiai múzeumok gyűjteményében így is egyedülálló tárgyak ezek. Figyelemre méltóak a bányászati szimbolikával díszített tojások. A kézzel készített apró fém kalapácsokat, fogókat és üllőket szegecskékkel illesztették a törékeny tojáshéjhoz, amely tény a kovácsmesterek és segédeik kézügyességét dicséri. Kézzel kovácsolt a tojás alsó felébe elhelyezett dátum is. Négy tojás esetében az 1911-es évszámmal találkozhatunk, az ötödiken pedig, melynek díszítése is eltérő a többitől, az 1913-as évszám olvasható.

Mindemellett a kiállításon számos, más technikával készült hímes tojás is megtekinthető, például a karcolásos technikával készült tojások, melyek több esetben a virágmotívumok és verssorokon túl batikolással, festéssel, levélnyomatos módszerrel, horgolással és számos más technikával lettek kiegészítve. E témakört illetően földrajzi szempontból a régió leginkább érintett térségei a következők: Zeherje, Dobsina (magyarok, szlovákok és németek által egyaránt lakott település), Bátka, Alsópokorágy, Alsókálosa és Rimaszombat.

A hímes tojások a múltban a tavasz jelképei voltak, az újjászületést szimbolizálták. Egészen a 20. század elejéig egyfajta áldozati adomány szerepét is betöltötték, őseink az elhunytak sírjaira helyezték őket. Csak később váltak a húsvéti ünnepek jeles kellékévé, amikor is a húsvéthétfői locsolkodások alkalmával a lányok szeretetük és odaadásuk jeleként ajándékként nyújtottak át őket a fiúknak.