A Gömör-Kishonti Múzeum a hónap műtárgya nevű program keretében ezúttal Gömör-Kishont kiválasztott településeinek roma lakosságát, annak életmódját és lakhelyeit bemutató fényképgyűjteményt tár az érdeklődők elé, melyek az 1960 és 1968 közötti időszakban készültek.

A romák a 16-17. század során kezdtek letelepedni Gömör-Kishont területén. A kultúrájukat és életvitelüket szemléltető külső jegyek egyike lakószokásaikban mutatkozik meg. A nomád életmódot folytató oláhcigányok a sokszor parasztoktól vásárolt faszekereik segítségével utaztak egyik megállójukról a másikig. Ezeket szalmával bélelték és a mindennapokhoz elengedhetetlen tárgyakkal pakolták meg. Kocsijaik felső részét ponyvával borították, mely ponyvákat egyébként a kocsikhoz kapcsolódó különböző típusú fedélek elkészítésére is használták. A romák az ilyen alkalmi hajlékok mellett ponyvával fedett faszerkezetes sátrakat is készítettek, mégpedig úgy, hogy egész éven át lakhassanak bennük. A mai Szlovákia más területeihez hasonlóan Gömör-Kishont megyében is lehetőségük nyílott a romáknak a falvak és városok peremén való ideiglenes letelepedésre, legyen szó Rimaszombatról, Feledről, Cserepesről vagy épp Rimazsaluzsányról... Nomadizmusuk utolsó évtizedeiben a romák lakókocsiszerű mobilis hajlékokra cserélték korábbi szekereiket, és ily módon éltek még évekig, azt követően is, hogy 1958-ban államilag betiltották a nomád életvitelt. Ezt az életmódot dokumentálják a kiállításra kerülő fényképek is, egész pontosan a Rimazsaluzsány, Feled valamint a Losonc melletti egykori Halier telepen készült fotográfiák.

A letelepült romák jellemző hajlékai a dombos területre épült földházak voltak. A földbe téglalap alakú helyiséget vájtak, melyet aztán szalmával béleltek. Ezek tökéletesített formája Gice vagy Nagyrőce környékén is megtalálható volt. Az 1. világháborút követően azonban a letelepült romák igyekeztek megfelelőbb, kényelmes lakhatást biztosítani maguknak és családjaiknak, mely célra a fából készült egyszobás házak feleltek meg (Klenóc, Rimafűrész), vagy épp az égetett és iszaptéglákból készült (Kapipálvágása, Várgede) pléh tetővel ellátott házak. A berendezés kemencéből, ágyból, polcból, padból, konyhai eszközökből és néhány darab szerszámból állott. A két helyiségből álló lakóterek is bővültek, amikoris a lakóhelyiséghez egy kisebb és szűkebb szobát építettek, mely eredetileg az előszoba, később pedig a konyha funkcióját töltötte be. Napjainkban a romák a legkülönfélébb hajlékok lakói az egyszobás házaktól a két-, három- és többszobás családi házakon át a bérházakig, miközben az utolsó és legújabb típusát e  lakóépületeknek az ún. szociális lakások képezik, melyeket az 1990-es években kezdtek el kialakítani.

A kiállított fényképeken a romák lakókocsijait láthatják, továbbá egy és két helyiségből álló falazott házaikat, valamint a lakóházakban történő mindennapi életük képeit. A fényképek az alábbi helyszínekről származnak: Rimazsaluzsány, Feled, a Losonc melletti Halier telep (a mai Halier motorest területén), egy Losonc melletti falu telepe, Kékkő...