A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményalapjának megkerülhetetlen részét képezik az állattan csoportjába tartozó gyűjteményi tárgyak. „A hónap műtárgya“ névre hallgató program keretében a múzeum idén januárban a meggyvágó dermoplasztikus preparátumát mutatja be a nagyközönségnek. E preparátum 2021-ben vált a múzeum gyűjteményalapjának részévé. 2023. január 3-a és január 31-e közt lesz megtekinthető az intézmény állandó honismereti kiállításának egyik termében.

Annak ellenére is, hogy a meggyvágó Szlovákia területének jelentős részén elterjedt, a kevésbé ismert madárfajok közé tartozik. Alacsonyabb és közepesebb tengerszint feletti magassággal bíró régiókban fészkel, általában világos, lomblevelű vagy tűlevelű erdőkben. Néha nagyobb parkokban, kertekben, gyümölcsösökben is fészket rak.

A meggyvágók viszonylag nagyok és gömbölydedek. Legjellemzőbb azonosítójuk a nagy és erős, kúpos csőrük. Repülés közben rövid farkukról és szárnyuk fehér csíkjáról is felismerhetjük őket. A nőstények színezete kevésbé kontrasztos, visszafogottabbak, mint a hímek. Énekük nem feltűnő, nem nevezhető harsánynak. A fészkelő időszakban főként állati táplálékkal - rovarokkal, pókokkal és más gerinctelenekkel - táplálkoznak. A fészkelés után azonban a növényi komponens kezd eluralkodni étrendjükön - pépes gyümölcsök, csírák, majd később fák és gyógynövények magvai. Hatalmas csőrükkel akár 30-45 kg-os nyomást is képesek kifejteni, s így még a cseresznye és szilva magját is képesek megrepeszteni. E madárpopuláció egyedei túlnyomórészt Nyugat- és Dél-Európában telelnek, egyes példányok azonban mifelénk is előfordulnak télen. Ebben az időszakban legkönnyebben az etetőknél figyelhetjük meg őket, ahová gyakran elllátogatnak. Előszeretettel fogyasztanak itt aztán  napraforgómagot vagy diót.

A bemutatásra került egyed – esetünkben egy hím - 2020 áprilisában pusztult el Murányszabadiban, valószínűleg egy akadállyal való ütközés következtében. Az ilyen ütközések, leggyakrabban az ablakokba vagy más üvegfelületekbe való csapódások, (például a buszmegállókban), a madarak pusztulásának igen gyakori okai a városokban és községekben is. Az üvegfelületek veszélyt jelentenek, hiszen vagy teljesen átlátszóak, vagy pedig visszaverik a környező táj képét, a madarak így nem vehetik észre az akadályt, s az ütközés következtében elpusztulnak. Módunkban áll azonban megakadályozni az ehhez hasonló tragédiákat, ha egymástól 15 cm-es távolságokban levonókat ragasztunk avagy különböző ábrákat festünk az ilyen üvegfelületek felszínére (további információk a www.vtaky.sk oldalon).