2024.08.01-2024.08.31

ZB 30J (M 37) típusú könnyű géppuska

A Gömör-Kishonti Múzeum számos gyűjteményi tárgya érdekes történetek sorát rejti magában. Nincs ez másképpen augusztus hónap műtárgyával sem, ami nem más, mint a "ZB 30J (M 37)" típusú könnyű géppuska. Egy történet ez arról, hogyan próbált meg a Gömöri Múzeum akkori igazgatója, Eugen Wágner a múzeum gyűjteményalapja és főleg az új állandó kiállítás számára egy olyan lőfegyvert (mégpedig könnyű- vagy nehézgéppuskát) szerezni, mely az antifasiszta ellenállásról és a Szlovák Nemzeti Felkelésről szóló installáció részévé lehet. E gyűjteményi tárgy egyszersmind a második világháború előtti és alatti időszak egyik legjobb csehszlovák fegyverének történetét is elmeséli.

     Az 1962-es év első felében a Gömöri Múzeum akkori igazgatója, Eugen Wágner (igazgató 1960-tól 1965-ig) egy ilyen típusú fegyver beszerzése érdekében a legkülönfélébb szervezeteket, katonai egységeket, és a prágai központú Csehszlovák Honvédelmi Minisztériumot is felkereste. Több hónapos próbálkozás után végülis célt ért, és 1962 júniusában a Turócszentmártonban működő Tüzérségi Műszaki Főiskola elküldött neki egy "ZB 30J (M 37)" típusú könnyű géppuskát. Ez a fegyver azonban (több mint fél évszázaddal ezelőtt) egy kissé rejtélyes volt a múzeumi szakemberek számára. Cirill betűs feliratok, a két világháború közötti Jugoszlávia nemzeti jelképe, a jugoszláviai Kragujevacon lévő fegyverraktár, mint gyártó... Éppen ezért 1962-ben a gyűjteményi tétel leírásában csak annyi szerepel, hogy Jugoszláviában készült fegyverről van szó. E fegyvernek jellegzetes külseje azonban arra utalt, hogy kapcsolatban állt a két világháború közötti Csehszlovákiával, a brünni csehszlovák fegyvergyárral és kiváló könnyűgéppuskájával, a vz. 26 jelzésű gépfegyverrel (valamint annak módosulataival), amelyet a maga nemében a korszak egyik legjobb fegyverének tartanak. A vz. 26 típusú géppuskát külföldi országok egész sorába exportálták: Bolíviába, Kínába, Brazíliába, Romániába, Spanyolországba, Jugoszláviába, valamint Afganisztánba is... Több háborús konfliktusban használták őket: a második világháborúban, a kínai-japán háborúban, a kínai polgárháborúban, a koreai, az indokínai vagy éppen a vietnami háborúban.

Gyűjteményi tárgyunk esetében azonban nem a valódi értelemben vett vz. 26 típusú könnyű géppuskával, de a modernizált, „ZB 30J” típusúval állunk szemben, amelyet a két világháború közötti időszakban Csehszlovákia  szövetségesének, a Jugoszláv Királyságnak területére exportáltak. Erről a jelölésében lévő betű tanúskodik - "J", mint Jugoszlávia. A Jugoszlávia számára szánt fegyvereket 1936 és 1937 fordulóján kezdték gyártani. 1938. június végére mintegy 15 000 géppuskát szállítottak le nekik. A jugoszláv hadseregben ezek az "M 37" megjelölést viselték. A szövetséges Jugoszlávia engedélyt is kapott gyártásukra. A gyártás megkezdéséhez szükséges anyagokat és alkatrészeket is leszállítottak nekik. A fegyverek egy részét közvetlenül Jugoszláviában, a kragujevaci (ma Szerbia) fegyverraktárban gyártották le a brünni Csehszlovák Fegyvergyár szakértőinek segítségével és a leszállított anyagok felhasználásával. Ebből a sorozatból származik a Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményében lévő géppuska is, melyen azonban már nem a „Československá zbrojovka Brno“ (Csehszlovák Fegyvergyár, Brünn) céget tüntetik fel gyártóként, hanem a „Vojnotechnicki zavod Kragujevac“-ot (Kragujevaci hadi üzem). A gyártást Kragujevacban 1940 áprilisában kezdték meg. Csehszlovákia szétzúzása, majd a Cseh területek megszállása és a Cseh-Morva Protektorátus 1939. március 15-i megalakulása után a csehszlovák hadsereg felszerelése, valamint fegyvergyártása is Németország, ill. a Wehrmacht kezére került, oda tehát, amitől a köztársaságot kellett volna megvédeniük. A németek az ilyen típusú könnyű géppuskákat (vz. 26 és ZB 30) "MG 30(t)" jelöléssel vezették be fegyvertárukba, ahol a "t" a "tschechisch (cseh)" jelentéssel bírt. Előfordult a német Wehrmachtban, de például a Waffen SS-ben is. A fegyvert (vz. 26 és ZB 30) a németek minden hadjáratukban és minden csatatéren használták.

     1941. április 6-án megkezdődött a német és olasz invázió Jugoszlávia ellen. Néhány nappal később Magyarország is csatlakozott hozzájuk. Jugoszlávia veresége után a kragujevaci fegyverraktárban gyártott fegyvereket, valamint más ilyen típusú géppuskák gyártásához szükséges alkatrészeket és anyagokat Jugoszláviából a Birodalomba ill. a Cseh-Morva protektorátus területére szállították. E gyűjteményünk részét képező darab is valószínűleg így került vissza Csehszlovákiába, majd a háború után egy ideig a Csehszlovák Néphadsereg szolgálatában állott, ahonnan aztán 1962-ben a múzeumba került.

     A Szlovák Nemzeti Felkelés évében, melynek idén emlékezünk meg 80. évfordulójáról, ez a fegyvernem fontos részét képezte a lázadó hadsereg felszerelésének. Erről tanúskodik a Gömör-Kishonti Múzeum levéltára és fotóarchívuma is.