2025.11.1. - 2025.11.30.

Martinelli Antal: Széchenyi István mellszobra

2025. november 3-án lesz 200 éve, hogy gróf Széchenyi István a pozsonyi országgyűlésen birtokai éves jövedelmét egy tudományos társaság létrehozására ajánlotta fel, amely mint a Magyar Tudományos Akadémia ma is működik. Ezt az eseményt ábrázolja a Gömör-Kishonti Múzeum méreteit illetően legnagyobb gyűjteményi tárgya is – Holló Barnabás szobrász domborműve. Széchenyi arcképe azonban még egy másik gyűjteményi tárgyban is megjelenik a múzeumban, mégpedig a rimaszombati szobrász, Martinelli Antal (1851 – 1917) gipszből készült mellszobrában. A mellszobrot a szerző maga ajándékozta a Gömör Megyei Múzeumnak 1884-ben.

Széchenyi István magyar nemes, politikus, a „legnagyobb magyar“ volt. A magyarországi reformmozgalom legjelentősebb alakja és az 1848/49-es forradalom képviselője volt. Többek között ő alapította a már említett Magyar Tudományos Akadémiát, és neki köszönhető a Buda és Pest közötti állandó összeköttetés létrehozása a lánchíddal, amely ma is az ő nevét viseli – Széchenyi Lánchíd. Széchenyi közlekedési miniszterként is tevékenykedett, de a forradalom bukása után idegösszeroppanást kapott, és a bécsi Döblingben található pszichiátriai intézetben kezelték.

Széchenyi mellszobra, mely november hónap műtárgya, az osztrák szobrász és festő Hans Gasser (1817–1868) által készített portré alapján készült. Gasser 1860-ban, röviddel halála előtt készített portrét a grófról Döblingben, ezért ez Széchenyi leghitelesebb portréja idős korában. A mellszobor alapján később további szobrászati másolatok, valamint festmények és litográfiák is készültek. Martinelli Antal valószínűleg 1880 körül készítette a gipszmásolatot. Hosszú ideig a szerzőséget Izsó Miklósnak tulajdonították, aki már 1860-ban elkészítette Széchenyi mellszobrát Gasser alapján. A múzeum első leltárkönyve szerint azonban a Széchenyi-portré adományozója és szerzője Martinelli Antal.

Martinelli Antal  olasz származású szobrász és festő volt, de 1851-ben Rimaszombat városában született. Bécsben tanult, majd Münchenben, Berlinben és Brüsszelben dolgozott. 1880-ban visszatért Rimaszombatba, ahol Tamásfala városrészben szobrászati műtermet nyitott. A szobrászat mellett oltárképek festésével is foglalkozott, később Kassán és Budapesten dolgozott, ahol 1917-ben meghalt.

A sajtóhír szerzője: Mgr. Kolár Angelika, művészettörténész

Kontakt: kolar@gmmuzeum.sk