A A+ A+
Gemersko-malohontské múzeum
Hé/Va:
zárva |
Ke-Szo:
9:00 - 17:00
A hónap műtárgya – 2023 január - Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes)
2023.01.03. - 2023.01.31
A kiállítás kurátora:
RNDr. Monika Gállfyová
hello world!

A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményalapjának megkerülhetetlen részét képezik az állattan csoportjába tartozó gyűjteményi tárgyak. „A hónap műtárgya“ névre hallgató program keretében a múzeum idén januárban a meggyvágó dermoplasztikus preparátumát mutatja be a nagyközönségnek. E preparátum 2021-ben vált a múzeum gyűjteményalapjának részévé. 2023. január 3-a és január 31-e közt lesz megtekinthető az intézmény állandó honismereti kiállításának egyik termében.

Annak ellenére is, hogy a meggyvágó Szlovákia területének jelentős részén elterjedt, a kevésbé ismert madárfajok közé tartozik. Alacsonyabb és közepesebb tengerszint feletti magassággal bíró régiókban fészkel, általában világos, lomblevelű vagy tűlevelű erdőkben. Néha nagyobb parkokban, kertekben, gyümölcsösökben is fészket rak.

A meggyvágók viszonylag nagyok és gömbölydedek. Legjellemzőbb azonosítójuk a nagy és erős, kúpos csőrük. Repülés közben rövid farkukról és szárnyuk fehér csíkjáról is felismerhetjük őket. A nőstények színezete kevésbé kontrasztos, visszafogottabbak, mint a hímek. Énekük nem feltűnő, nem nevezhető harsánynak. A fészkelő időszakban főként állati táplálékkal - rovarokkal, pókokkal és más gerinctelenekkel - táplálkoznak. A fészkelés után azonban a növényi komponens kezd eluralkodni étrendjükön - pépes gyümölcsök, csírák, majd később fák és gyógynövények magvai. Hatalmas csőrükkel akár 30-45 kg-os nyomást is képesek kifejteni, s így még a cseresznye és szilva magját is képesek megrepeszteni. E madárpopuláció egyedei túlnyomórészt Nyugat- és Dél-Európában telelnek, egyes példányok azonban mifelénk is előfordulnak télen. Ebben az időszakban legkönnyebben az etetőknél figyelhetjük meg őket, ahová gyakran elllátogatnak. Előszeretettel fogyasztanak itt aztán  napraforgómagot vagy diót.

A bemutatásra került egyed – esetünkben egy hím - 2020 áprilisában pusztult el Murányszabadiban, valószínűleg egy akadállyal való ütközés következtében. Az ilyen ütközések, leggyakrabban az ablakokba vagy más üvegfelületekbe való csapódások, (például a buszmegállókban), a madarak pusztulásának igen gyakori okai a városokban és községekben is. Az üvegfelületek veszélyt jelentenek, hiszen vagy teljesen átlátszóak, vagy pedig visszaverik a környező táj képét, a madarak így nem vehetik észre az akadályt, s az ütközés következtében elpusztulnak. Módunkban áll azonban megakadályozni az ehhez hasonló tragédiákat, ha egymástól 15 cm-es távolságokban levonókat ragasztunk avagy különböző ábrákat festünk az ilyen üvegfelületek felszínére (további információk a www.vtaky.sk oldalon).

Filmvetítés - Kornélia Wirtschafterová, Nora Guttmannová

2023. február 9-én (csütörtökön) 16:00 órai kezdettel a  Gömör-Kishonti Múzeum termeiben Kornélia Wirtschafterová, Nora Guttmannová címekkel olyan történelmi tárgyú filmek bemutatására kerül sor, melyek a 2. világháború eseményeit az azokat saját bőrükön megtapasztaltak szemszögéből és elbeszéléseik alapján mutatják be. A rendezvény a Szlovák Nemzeti Múzeum alá tartozó szeredi központú Zsidó Kultúra Múzeumával együttműködésben valósul meg. Rendező: Radoslav Dubravský, producer: Martin Korčok.  Belépti díj: 2 euró.

Kornélia Wirtschafterová a rimaszombati zsidó vallási közösség tagja. 1944 júniusa és 1945 májusa között három koncentrációs tábort is megjárt, egész pontosan Auschwitzot, Bergen-Belsent és Terezínt. Terezínben hatalmas mennyiségbe gyűjtve álltak azon könyvek, melyek Németországban tiltólistára kerültek. Kornélia Wirtschafterová ezek közül hármat is magával hozott, melyekből kettőt 2009-ben a Gömör-Kishonti Múzeumnak ajándékozott. A 2. világháború során koncentrációs táborokba hurcolt 2000 rimaszombati zsidó polgárból mindösszesen 100 tért vissza otthonába.

Nora Guttmannová a trencséni zsidó vallási közösség tagja. A 2. világháború idején a trencséni zsidóság nagyobbik részét deportálták, néhányuknak azonban sikerült megszökniük és a partizánokhoz menekülniük. A háború végén az elhurcolt zsidókból mindösszesen 350 tért vissza Trencsénbe. Nora Guttmannová a szabadságért folytatott nemzeti felkelés résztvevőjeként 2021-ben, a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanásának 75. évfordulója és a 2. világháború befejezésének évfordulója alkalmából Emlékmedált kapott.

Egy biológus naplójából

2023. január 26-án (csütörtökön) 16.00 órai kezdettel a Gömör-Kishonti Múzeum EGY BIOLÓGUS NAPLÓJÁBÓL címmel vadonatúj rendezvénynek ad otthont, mely a Gömör-Kishonti Múzeum legújabb és restaurált műtárgyai című jubileumi kiállítás kísérőprogramjaként valósul meg. A tárlatvezetés a természettudományi kutatásokra és gyűjtésekre fókuszál majd, különös tekintettel a Rima-medence, a Bódva-völgy és a Murányi fennsík-Nemzeti Park területén végzett kutatásokra. A látogatókat a múzeum biológusa, RNDr. Monika Gálffyová vezeti körbe a tárlaton. Belépti díj: 2 euró.

A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményének a természettudományi gyűjteményalap is szerves és megkerülhetetlen részét képezi. E gyűjteményalap kezdetei a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnázium falain belüli gyűjtőtevékenységhez köthetők. A gimnáziumi gyűjteményt első pillanattól, azaz 1853-as létrejöttétől fogva a „múzeum“ jelzővel illették, s  felügyelője hosszú éveken át a Gömör-Kishonti Múzeum alapítója és első igazgatója, Fábry János volt.

A legelső gyűjteményi tárgyak a 20. század 30-as éveiben váltak a természettudományi gyűjtemény részévé. Itt különböző, a Gömörben előforduló madarak dermoplasztikus preparátumairól, vadásztrófeákról és néhány kisebb ásvány -és kőzetgyűjteményről beszélhetünk. A gyűjteményalap azóta persze jelentős mértékben bővült.

A Gömör-Kishonti Múzeum legújabb és restaurált műtárgyai című jubileumi kiállítás keretében a látogatóközönség nemcsak a múzeum legújabb műtárgyaival ismerkedhet meg, hanem betekintést nyerhet abba is, hogyan is néz ki egy biológus munkája. Ez a munka ugyanis nemcsak az új kiállítások előkészítéséről és kivitelezéséről szól. Elválaszthatatlan és elengedhetetlen részét képezi Gömör-Kishont természeti környezetének, élővilágának a kutatása is, mely kutatások aztán újabb és újabb kiállítások alapjául szolgálnak. E kutatás elsősorban a gerincesek, legfőképp madarak kutatását jelenti. Azok elterjedésének, faji összetételüknek, viselkedésüknek és életük más aspektusainak vizsgálatát. A kutatások és kiállítások mellett a biológus munkájának nem kevésbé fontos részét képezi az új gyűjteményi tárgyak beszerzése és feldolgozása. Számos új tárgy magángyűjtőktől, ajándékozás útján kerül a múzeumba.

Az aktuális természettudományi kutatások menetét és eredményeit a természettudományi gyűjteményalap kurátora, Monika Gálffyová mutatja be, és szót ejt majd a múzeum gyűjteményalapjába az utóbbi egy évtizedben bekerült gyűjteményi tárgyakról is, elmesélve, milyen módon kerültek az intézmény birtokába és mi történik velük azután, hogy a gyűjteményalap részévé válnak.

Fényképek az eseményről

A hónap műtárgya – 2023 februárja - La-Téne kerámiaedény

A kerámiaedények készítésének ismerete a Kárpát-medence területére nézve egészen a neolitikum, azaz a kései vagy újkőkorszak korába nyúlik vissza. A puha és jól formázható agyagból a neolitkor embere pusztán a tűznek és kézügyességének köszönhetően széleskörű használatra alkalmas, hasznos kerámiaedényeket tudott készíteni. Az őskorban e kerámiatermékeket (csészék, amfórák, kisebb korsók és hasonlók) szabadkézzel, segédeszközök nélkül formázták.

A kerámiakészítés technológiájának megváltozása a La-Téne korra (kései vaskorszak) tehető. A régészeti terminológiában ez a korszak, mely az időszámításunk előtti 5. századtól az időszámításunk kezdetéig terjedő intervallumra tehető, az őskori társadalom fejlődésének kicsúcsosodását jelenti. A La-Téne korszak a svájci Neuchateli-tó partján található régészeti lelőhelyről kapta a nevét. A korszak anyagi kultúrájának hordozói a kelták voltak.

A történelmi Gömör-Kishont területén az első, lábbal hajtható fazekaskorongon készített kerámiaedények a Kr. e. 3. és 2. század fordulóján jelentek meg.

A La-Téne kerámia összességében is az első, lábbal hajtható fazekas korongon készült kerámiaedény volt az Alpoktól északra eső területeken. Az ilyen típusú kerámiaedények elkészítéséhez elengedhetetlen feltétel és fontos választóvonal volt a megfelelő munkaeszköz, azaz a már említett gyorsan forgó fazekas korong feltalálása. A saját tengelye körül forgó korong először a Kr. e. 4. évezredben jelent meg, a fazekaskorong bölcsőjeként is emlegethető Babilonban. Onnan aztán Kr. e. 3000 körül Egyiptomba került (innen származik legrégebbi ábrázolása is) valamint Indiába, mely országból aztán használata beszivárgott Kis-Ázsiába, Krétára, Görögországba és végül Európába is. Itt aztán a kelták kezdték használni, majd a rómaiak és többé-kevésbé még a népvándorlások korában is használatos volt, ezt követően azonban szépen lassan feledésbe merült. A fazekaskorong e típusa aztán csak valamikor a 14. és 15. század fordulóján bukkant fel újra Európában.

A most kiállított La-Téne kerámia a Kr. e. 3. és 2. század fordulójáról származik, mégpedig az őskori darnyai temetkezőhelyről.  Ez a temetkezőhely a Kárpát-medencében található kelta temetők legjelesebbjei közé tartozik, ahová a kelta társadalom magasrangú képviselőit is temették. A La-Téne kor másik jeles kárpát-medencei települése Méhi volt, ahol egyebek mellett egy kelta fazekaskemence maradványai is feltárásra kerültek, benne kerámiaedények töredékeivel.

1 2 3 20
chevron-left