A A+ A+
Gemersko-malohontské múzeum
Hé:
zárva |
Ke-Pé:
9:00 - 18:00 |
Szo-Va:
10:00 - 18:00
A hónap műtárgya Augusztus: Az ajnácskői zafírok
2021.8.3. - 2021.8.31.
A kiállítás kurátora:
RNDr. Monika Gálffyová
hello world!

Múzeumunk látogatói augusztusban testközelből is szemügyre vehetik az ajnácskői zafírokként ismert egyedülálló drágaköveket, köztük a Szlovákia s egyben a Kárpátok teljes területén ez idáig talált legnagyobb zafírt is.

A zafír a korund névre hallgató drágakő egy változata. Valójában alumínium-oxidról beszélhetünk, mely más elemeket is magába foglal, mint például a vas, titán, króm, vanádium, avagy épp a magnézium részecskéi, melyeknek színezetét köszönheti. Az esetek jelentős részében kék színű, áttetsző, átlátszó, ugyanakkor ismerjük színtelen változatát, továbbá a rózsaszín, narancssárga, barnás és szürke zafírt is, ami egyébként a legkeményebb ásványok közé tartozik.

A zafíroknak az Ajnácskő melletti Csontos-árokban való előfordulását először Szádeczky Gyula írta le, még 1899-ben. Egy Pápay Elek által a Csontos-árokban fellelt ásványmintáról volt szó, mely lelet azonban az évtizedek alatt szinte teljesen a feledés homályába merült. 1999-ben azonban, az említett lelőhelyen végzett paleontológiai kutatás keretében e kék ásványkincs újabb apró darabjaira bukkantak. Az ajnácskői zafírok a csúzi opál leletekkel egyetemben az egyedüli drágakövek, melyeket Szlovákia területén találtak.

A zafírok bazaltokban való felkutatásában igazán sikeresnek mondható a sőregi Oravecz László ténykedése. 2017-ben, Ajnácskő területén e kék ásvány egy csoportosulására bukkant, s azóta is jó pár újabb leletre. Augusztusban nemcsak az Oravecz úr által múzeumunknak ajándékozott zafírokat tekinthetik meg (melyeket ezúton is köszönünk neki), de a legnagyobb zafírt is, melyet a Csontos-árokban fellelt, s melynek átmérője 1,8 centiméter.

A hónap műtárgya – július 2022 - Női fűző 1770-ből

A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményében található, halcsonttal merevített női fűző a késő rokokó (1780-1795) korszakból származik. Az ismeretlen szabómester műhelyéből származó divatos, világoskék brokát alapon virágokkal kihimzett fűző a korabeli polgári női öltözet felső részeként viselték. Az 1770-es évekből fennmaradt ruhadarab Sztrelko Antónia ajándékozása révén került a múzeum gyűjteményébe valószinűleg még az első gyűjtemények között Fábry János igazgatósága alatt.

Tegyünk egy kis időutazást a divattörténelemben! Az 1789-es francia polgári forradalom nagyban meghatározta a 19. század elejének női öltözködését. A magasabb társadalmi osztályok, akik az uralomra került polgársággal szimpatizáltak viseletükkel jelezték, hogy elfogadják a nép hatalmát. Az angolok már a 18. század közepétől önállósítják magukat az öltözködésben, és bár az udvari ünnepségek alkalmával még a GRANDETOILLET-et viselik, a hétköznapokra  kényelmesebb öltözködést honosítanak meg. A nők kevésbé tupírozott hajat, és csupán övvel összefogott, dúsan ráncolt muszlin vagy batiszt ingruhát hordanak. Az 1780-as évek elején Párizsban is divatba jött az angol stílus, ugyanakkor bonyolultabbá, "franciásabbá" is tették azokat. A nők selyem helyett egyszerűbb anyagot választanak: batisztot, pamutot, posztót, kartont. Sok a csíkos anyag, nincs fodor, bodor, legfeljebb egy szál virágot tűznek a ruha gallérjára. A színek besötétednek, a dohánybarna és a zöldes-lilásbarna változatai kedveltek. A nők haja sötétszőke, vagy szürkés, kevésbé tupírozzák, inkább laza hullámokba fésülik, csak a széles karimájú, dúsan díszített kalap fejrésze óriási. Divatba jön az állig érő muszlinkendő, a FICHU (fisű), mely takarja a nagyon mély kivágást. A még mindig nagyon karcsú derék nem merevített, általában kerek. Az oldalkosaras abroncsaljat (PANIER) ekkor már csak az estélyi toalett őrizte meg. A szoknya elől simán, hátul erősen redőzött, uszályos, panier helyett hátul farnövelő párnát, a CUL DE PARIS-t, azaz párizsi hátsót viselnek, bőségét alsószoknyákkal támasztották alá. A nőknek is megtetszik a férfiak által viselt RIDINGCOAT, melyet REDINGOT-ra franciásítanak. A nagygalléros, derékig testhezálló, nagy gombokkal díszített, földig érő kabát sokáig elkíséri a női divatot, de változatlanul divat a rövid CARACO is.

MEYKE: Tradícia v móde - Hagyomány a divatban

Molnár-Madarász Melinda „Meyke“, divattervezőként a magyar népművészet változatos történelmi tájegységeinek jellemzőit és sokszínűségét használja alkotásaiban. A mai modern nő számára készíti variálható, haute-couture és pret-á-porter ruháit. Kollekcióját gyakran állítják párhuzamba Bartók Béla (1881 - 1945)  és Kodály Zoltán (1882 - 1967)  műveivel, a magyar hagyomány értékeit megőrizve modern és közérthető öltözékeket alkot. Eddigi kollekcióit öt tájegység, a kalocsai, matyó, kalotaszegi, torockói és barkó népviselet értékeit felhasználva készitette el, jelenleg a gömöri tájegység feldolgozása van folyamatban.

Fontosnak tartja, hogy hagyományőrzés címén ne csupán a magyar népi viseletek díszítőművészetét, motívumkincsét vegye át, hanem a régi viseletek felépítését, szerkezetét, értékét is.

New Yorkban, a Carnegie Hallban, Pankovits Nikolett neves jazz és magyar folk énekes viseli fellépésein a MEYKE ruhákat. A Folktrend divatshow valamennyi hazai és külföldi bemutatóin megjelentek az öltözékei. A Fölszállott a Páva műsorában Sebestyén Márta énekes, Kocsis Enikő táncművész és Morvai Noémi műsorvezető viselte ruháit. Kollekciójával Magyarországot képviselhette Washingtonban az első, majd New Yorkban a II. és IV. Hungarian Heritage Festivalon, valamint Berlinben.

A tárlat a Besztercebányai Kerületi Önkormányzat anyagi támogatása mellett valósul meg.

A Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat (2022. május 14.) 18. évfolyamán kerül megnyitásra a „MEYKE: Tradícia v móde - Hagyomány a divatban“ c. iparművészeti kiállitás. Madarász-Molnár Melinda ruhatervező, a MEYKE márka megálmodójának tárlata a budapesti Hagyományok Háza és a New York-i Réka Darida Foundation együttműködésével kerül megrendezésre a Gömör-Kishonti Múzeum kiállitótermében. A kiállítás 2022. augusztus 31-ig tart.

Fényképek a kiállítás megnyitójáról

1 2 3 12
chevron-left