A A+ A+
Gemersko-malohontské múzeum
Hé:
zárva |
Ke-Pé:
9:00 - 17:00 |
Szo-Va:
13:00 - 17:00
A hónap műtárgya - Jozeffy Pál, evangélikus lelkész és szuperintendáns (1775-1848) valamint feleségének portréi
2021.12.1 - 2022.1.31
A kiállítás kurátora:
Mgr. Angelika Kolár
hello world!

A hónap műtárgya ezúttal a Jozeffy Pál evangélikus lelkészt és szuperintendánst valamint feleségét ábrázoló, 1843-ból származó portrépár. A festmények Kraudy névjeggyel lettek ellátva, ebből arra következtetünk, hogy szerzőjük Kraudy József (1806-1876) festőművész volt, ennek bizonyítása azonban további kutatómunkát igényel. Az alkotások 2019 és 2020 között teljeskörű restauráción estek át, mely Mgr. Andrea Ševčíková munkáját dícséri, s mely renováció a Besztercebányai Kerületi Önkormányzat anyagi támogatása mellett valósult meg. A portrék regionális történelmünk és a gömör-kishonti evangélikus egyháztörténet fontos dokumentumai, valamint a 19. század felére jellemző portréfestészet minőségi példái.

Jozeffy (Jozefák) Pál a Gömör-Kishonti Evangélikus Egyház kimagasló alakja volt. 1775-ben Verbószon látta meg a napvilágot földműves szülők gyermekeként. Apja Jozefák István, anyja Vaculová Barbara voltak. Alapfokú tanulmányait szülőfalujában végezte, majd 1788 és 1793 között a pozsonyi Evangélikus líceum diákja lett. Tanulmányai befejezte után 1794-1795 között Darvas Ferenc királyi hivatalnok gyermekeinek házi tanítója és nevelője volt. Pozsonyban, Jénában, Wittenbergben, Halléban és Lipcsében teológiát hallgatott. 1798 és 1801 között evangélikus káplánként tevékenykedett Szarvason, ezzel egyidőben pedig Samuel Tešedík Gazdasági Intézetében a gazdasági tudományok professzora volt. Szarvasról való távozta után is fenntartotta a Tešedíkkel és intézete munkatársaival való baráti kapcsolatokat, felesége pedig Tešedík nevelt lánya lett.

1801-tól Aszódon, 1808-tól Cinkotán, 1820-tól haláláig pedig Tiszolcon látta el lelkészi feladatait. E tevékenysége mellett figyelmet fordított a népművelésre is, valamint meghonosította néhány új növény és gyümölcs termesztését, terjesztve az ésszerű gazdálkodással kapcsolatos ismereteket is. Támogatta a tiszolci pénzügyi támogatást nyújtó egylet létrejöttét, miként a lakosság széleskörű művelődését is és ösztönözte a vasárnapi iskolák alapítását, melyek a felnőttek oktatását szolgálták volna. E célból vezette be az evangélikus egyházi iskolákban a 6 éves iskolalátogatást. 1823-ban Késmárkon a körzeti egyházi gyülekezet összejövetele alkalmával a Tiszamelléki Egyházmegye szuperintendánsává választották, mely funkciót 25 évig töltötte be. Feladatai közé tartozott a szlovákok lakta városok és községek, valamint a mai Észak-Magyarország településeinek szolgálata is. Tiszolci működése idején új templomot és iskolát is építtetett. Az 1841 és 1843 közötti években az evangélikus egyház egyetemes és kerületi összejövetelein szembeszállt a nemesi és világi személyek, köztük Zai és Kossuth nevével fémjelzett magyarizációs törekvésekkel. 1842-ben élére állt annak az evangélikus követségnek, mely a bécsi udvar, közelebbről az uralkodó figyelmét kívánta felhívni a magyar nyelv templomokban és iskolákban történő bevezetésére. Jozeffy széleskörű tevékenysége kiegészítéseként több prédikáció és pásztori levél szerzője is volt. 1848-ban Tiszolcon hunyt el.

Ismert egy Jozeffyről készült portré, melyet halála után Jozef Božetech Klemens készített róla. A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményében található, fentebb említett, Kraudynak tulajdonított Jozeffy-portré azonban azért is értékes és különleges, mert még élete és tiszolci szolgálata idején, 1843-ban készítették róla, s a szélesebb közönség előtt máig ismeretlen. A páros festmény másik darabja Jozeffy feleségét jeleníti meg. A festményen ábrázolt hölgy személyéről jelenleg csak nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre. Zipcer Eufrozinának hívták, s Jozeffy a Szarvasról való távozása után vette feleségül. Regionális történelmünk szempontjából érdekes adalék az is, hogy Eufrozina a jeles író és nemzetébresztő, a tiszolci Štefan Marko Daxner (1822-1891) keresztanyja volt.

Ürge

Az élőhelyek diverzitása a növény és állatfajok diverzitásának egyik alapfeltétele. Minden egyes tájtípusnak megvan a maga megkerülhetetlen jelentősége. Az erdőknek, lápos területeknek s a réteknek egyaránt megvannak a maguk lakói, akik más élőkörnyezetben képtelenek lennének a túlélésre. Ebből pedig az következik, hogy az alacsony fűvel bíró legelőknek és réteknek is megvan a maguk megkerülhetetlen fontossága a természetben, hiszen például e területek lakói az ürgék is. Mintegy 50-60 évvel ezelőtt az ürgéket még mindenütt jelenlévő, túlszaporodott, káros rágcsálóknak titulálták, melyek a mezőgazdasági terményt dézsmálják. Elég volt azonban pár évtized, a mezőgazdaságban megjelenő és gyorsan terjedő vegyszerek használata, a környezetgazdálkodás új módozatai és a rövid füves legelőterületek eltűnése, hogy e társas rágcsálók a kihalás szélére sodródjanak.

Ürge című kiállításunk éppen eme rágcsálónak, az egyik legfotogénebb teremtmény életmódjának bemutatására törekszik. A kiállított fényképek és térbeli kiállítási tárgyak, preparátumok segítségével megismerhetik e rágcsálók testfelépítését, életvitelét, az emberekkel való kapcsolatát, lakóhelyét s természetesen mindazon állat és növényfajokat, melyekkel az megosztja élőkörnyezetét. Látogatóinknak alkalmuk nyílik kipróbálni, az egy életnagyságnál nagyobb ürgejáratban való közlekedést, s az előkészített játékokon ismereteiket is lemérhetik. Megtudhatják, mennyire ismerik e rágcsálókat vagy akár azok szomszédait.

Tárlatunk részét képezik azok az ismeretterjesztő előadások is, melyek keretében a „Živá planina” (Élő fennsík) polgári társulás tagja, Ing. Hapl Ervin igyekszik betekintést engedni nekünk az ürgék mindennapjaiba és a védelmükkel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókba. Az előadások október 6. és október 27-én valósulnak meg, az iskolás csoportok számára a délelőtti órákban, míg 16:00 órai kezdettel a szélesebb közönség számára. A kiállítás tartama alatt természetesen a legkisebbekre is gondolva kézműves foglalkozásokat szervezünk, melyek időpontjairól tájékoztatjuk Önöket.

Kiállításunk a Besztercebányai Kerületi Önkormányzat anyagi támogatása mellett és az Európa kulturális öröksége című rendezvénysorozat keretében valósul meg.

Rimaszombat 1271 - 2021

A Rimaszombat 1271-2021 kiállítást a város első írásos említésének 750. évfordulója alkalmából nyitjuk meg, mely írásos dokumentum először említi Rymoa Zumbota (Rimaszombat) formában a várost. Az 1268-as évből ránk maradt korábbi dokumentum még Zumbothel (Szombat) formában utal rá.

A szombati vásároknak otthont adó piacterek a 11. század második felétől jelentek meg az akkori Magyarország területén, miután I. Béla király (1060-1063) a vasárnapi vásárnapok megszüntetését követően szombatra tette át a vásárok idejét, hogy ilyen módon is növelje a vasárnapi miséken résztvevő hívek számát. Így jött létre tehát a 11. század második felében a mai város területén az a telep, melyet a vásárok napjául szolgáló szombat után neveztek el (Zumbothel, Szombat).

Kiállításunk célja a múzeum gyűjteményén, s értékes történelmi emlékeken keresztül bemutatni a látogatóknak Rimaszombat 750 évnyi gazdag történetét. A kiállítás több, egymástól jól elkülöníthető tematikai egységre bomlik, melyek a város történetét igyekszenek bemutatni a város őstörténetétől  elindulva (a Kr. e. 6. évezreddel induló neolitikumtól kezdődően a bronz és vaskorszakon keresztül) a középkor legizgalmasabb régészeti leletein át – kerámia és üvegtárgyak – a török hódoltság és a Habsburg-ellenes felkelések koráig, figyelmet fordítva a városi céhek és mesteremberek ténykedésére, s természetesen a 20. század legjelentősebb eseményeinek (s az azokhoz kötődő tárgyaknak) a bemutatására.

A kiállítás domináns eleme az a 10 méter hosszan végigfutó idővonal lesz, melyen Rimaszombat több, mint 750 éves történetének legjelentősebb dátumai kerülnek kijelölésre.

A tárlatot a virtuális valóság elemei egészítik ki. A látogatóknak így alkalmuk nyílik, hogy virtuális sétát tegyenek a 18. század második felének városában, az akkori Rimaszombat utcáin. Megcsodálhatják a város lakóinak, polgárainak házait, az eredeti, gótikus stílusú, a mai Főtéren álló, Keresztelő Szent Jánosnak szentelt templomot, s a mellékutcák egyszerűbb, paraszti hajlékait is. Esélyük nyílik továbbá a Rimaszombat környéki történelmi táj megismerésére.

A digitális rekonstrukció történelmi adatokon nyugszik – az 1771-ben, ismeretlen festő által alkotott „Vallási békétlenkedések Rimaszombatban” című festményen, és az eddig ismert összes történelmi tényre reflektál. A QR-kódok segítségével egynémely, a kiállításon jelen levő műtárgy 3D-s, virtuális modelljét is megtekinthetik a látogatók (kályhacserepek, török síp, a mészáros céh gyűrűje, és Rimaszombat városának pallosa). A QR-kódok okos eszközökbe való beolvasása után a képernyőn megjelenik az adott műtárgy 3 dimenziós virtuális modellje, melyet a látogató kedve szerint forgathat el, s tekinthet meg minden szemszögből.

A kiállítás keretén belül bemutatásra kerülő virtuális valóság elemei a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Muzeológia tanszékén szakmai asszisztensként dolgozó Mgr. Daniel Bešina, PhD. nevéhez köthetők.

Fényképekek a kiállítás megnyitojarol

Romano dživipen – Roma élet, XIII. évfolyam. Tapasztalati oktatással egybekötött kiállítás.

A „Romano dživipen – Roma élet“ névre keresztelt rajzverseny kezdetei egészen az 1996-os évig nyúlnak vissza, amikor is intézményünk a romák anyagi és szellemi kultúrájának kutatására specializálódott intézménnyé lett. Ennek a szakosodásnak keretében múzeumunk a roma etnikum életét és tevékenységét dokumentáló tárgyak és használati eszközök gyűjtésére, valamint a romákat érintő kutatások és az őket bemutató kiállítások szervezésére vállalkozott.

A rajzverseny és rajzkiállítás célja a gyerekek képzelőerejének és kreativitásának támogatása és fejlesztése, valamint a romák anyagi és szellemi kultúrája iránti érdeklődésük felkeltése. Éppen ezért a gyerekrajzok témájául a roma kultúra, a romák múltbéli és jelenkori mindennapi élete, a népi lakáskultúra, a vándorló életmód, az öltözködés, a romák zenéhez és kézművességhez fűződő viszonya, valamint a természetfölötti és mesebeli lényeket illető elképzelések szolgáltak, vagyis mindaz, ami a roma lakosságot meghatározza.

Idén a rimaszombati, rőcei és poltári járások 12 iskolája képviseltette magát a versenyen, összesen 83 rajzot küldve be a megmérettetésre. A rajzokat két kategóriába soroltuk: I. kategória (1.– 4. évfolyam) és II. kategória (5.-9. évfolyam). A versenyre beküldött alkotásokat egy 5 tagú szakmai zsűri értékelte: Mgr. Daniela Páneková, (a rimaszombati Művészeti  iskola képzőművészetet oktató tanára), PhDr. Oľga Bodorová (a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatója), Mgr. Angelika Kolár (a Gömör-Kishonti Múzeum művészettörténésze), Nagy Krisztián (grafikus) és Mgr. Ľudmila Pulišová (múzeumunk etnográfusa). Minden kategóriában kiosztottuk az 1., 2. és 3. helyezetteknek járó díjakat, s különdíjast is választottunk.

A gyerekrajzok kiállításának XIII. évfolyamát egy élményközpontú, gyakorlati résszel is kiegészítettük, melynek keretében a nyustyai Šarlota Botová vezetése alatt műhelymunkára kerül sor, valamint egy érintőképernyős okoseszköz segítségével betekintést nyerhetünk a gömör-kishonti romák történelmébe és kultúrájába.

A kiállítás a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának anyagi támogatásával valósult meg.

1 2 3 5
chevron-left