A A+ A+
Gemersko-malohontské múzeum
Hé:
zárva |
Ke-Pé:
9:00 - 17:00 |
Szo-Va:
13:00 - 17:00
A hónap műtárgya - Jozeffy Pál, evangélikus lelkész és szuperintendáns (1775-1848) valamint feleségének portréi
2021.12.1. - 2022.1.31.
A kiállítás kurátora:
Mgr. Angelika Kolár
hello world!

A hónap műtárgya ezúttal a Jozeffy Pál evangélikus lelkészt és szuperintendánst valamint feleségét ábrázoló, 1843-ból származó portrépár. A festmények Kraudy névjeggyel lettek ellátva, ebből arra következtetünk, hogy szerzőjük Kraudy József (1806-1876) festőművész volt, ennek bizonyítása azonban további kutatómunkát igényel. Az alkotások 2019 és 2020 között teljeskörű restauráción estek át, mely Mgr. Andrea Ševčíková munkáját dícséri, s mely renováció a Besztercebányai Kerületi Önkormányzat anyagi támogatása mellett valósult meg. A portrék regionális történelmünk és a gömör-kishonti evangélikus egyháztörténet fontos dokumentumai, valamint a 19. század felére jellemző portréfestészet minőségi példái.

Jozeffy (Jozefák) Pál a Gömör-Kishonti Evangélikus Egyház kimagasló alakja volt. 1775-ben Verbószon látta meg a napvilágot földműves szülők gyermekeként. Apja Jozefák István, anyja Vaculová Barbara voltak. Alapfokú tanulmányait szülőfalujában végezte, majd 1788 és 1793 között a pozsonyi Evangélikus líceum diákja lett. Tanulmányai befejezte után 1794-1795 között Darvas Ferenc királyi hivatalnok gyermekeinek házi tanítója és nevelője volt. Pozsonyban, Jénában, Wittenbergben, Halléban és Lipcsében teológiát hallgatott. 1798 és 1801 között evangélikus káplánként tevékenykedett Szarvason, ezzel egyidőben pedig Samuel Tešedík Gazdasági Intézetében a gazdasági tudományok professzora volt. Szarvasról való távozta után is fenntartotta a Tešedíkkel és intézete munkatársaival való baráti kapcsolatokat, felesége pedig Tešedík nevelt lánya lett.

1801-tól Aszódon, 1808-tól Cinkotán, 1820-tól haláláig pedig Tiszolcon látta el lelkészi feladatait. E tevékenysége mellett figyelmet fordított a népművelésre is, valamint meghonosította néhány új növény és gyümölcs termesztését, terjesztve az ésszerű gazdálkodással kapcsolatos ismereteket is. Támogatta a tiszolci pénzügyi támogatást nyújtó egylet létrejöttét, miként a lakosság széleskörű művelődését is és ösztönözte a vasárnapi iskolák alapítását, melyek a felnőttek oktatását szolgálták volna. E célból vezette be az evangélikus egyházi iskolákban a 6 éves iskolalátogatást. 1823-ban Késmárkon a körzeti egyházi gyülekezet összejövetele alkalmával a Tiszamelléki Egyházmegye szuperintendánsává választották, mely funkciót 25 évig töltötte be. Feladatai közé tartozott a szlovákok lakta városok és községek, valamint a mai Észak-Magyarország településeinek szolgálata is. Tiszolci működése idején új templomot és iskolát is építtetett. Az 1841 és 1843 közötti években az evangélikus egyház egyetemes és kerületi összejövetelein szembeszállt a nemesi és világi személyek, köztük Zai és Kossuth nevével fémjelzett magyarizációs törekvésekkel. 1842-ben élére állt annak az evangélikus követségnek, mely a bécsi udvar, közelebbről az uralkodó figyelmét kívánta felhívni a magyar nyelv templomokban és iskolákban történő bevezetésére. Jozeffy széleskörű tevékenysége kiegészítéseként több prédikáció és pásztori levél szerzője is volt. 1848-ban Tiszolcon hunyt el.

Ismert egy Jozeffyről készült portré, melyet halála után Jozef Božetech Klemens készített róla. A Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményében található, fentebb említett, Kraudynak tulajdonított Jozeffy-portré azonban azért is értékes és különleges, mert még élete és tiszolci szolgálata idején, 1843-ban készítették róla, s a szélesebb közönség előtt máig ismeretlen. A páros festmény másik darabja Jozeffy feleségét jeleníti meg. A festményen ábrázolt hölgy személyéről jelenleg csak nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre. Zipcer Eufrozinának hívták, s Jozeffy a Szarvasról való távozása után vette feleségül. Regionális történelmünk szempontjából érdekes adalék az is, hogy Eufrozina a jeles író és nemzetébresztő, a tiszolci Štefan Marko Daxner (1822-1891) keresztanyja volt.

Egy menyasszony története. Esküvői ruhák Jana Mládek Rajniaková gyűjteményéből.

A kiállítás az esküvői divat fejlődését mutatja be az 1920-as évektől kezdődően egészen az 1990-es évekig, valamint az egykori Csehszlovákia területére beszivárgott divatot és annak csehszlovák formába történő átváltozását, akárcsak a csehszlovák textilipar helyzetét, mely ipar jelentős mértékben korlátozta az akkori menyasszonyok lehetőségeit.

Bemutatásra kerülnek különböző esküvői ruhák, férfiöltönyök, kiegészítők (fátylak, nyakkendők, kesztyűk, cipők és egyebek) valamint esküvői fényképek is, melyeket háttér információkkal, személyes történeteikkel a ruhák eredeti tulajdonosai egészítenek ki. „Azok a ruhák, melyek nem rendelkeznek történettel, melyeknek nem ismerem viselőjüket, s így sosem volt alkalmam beszélgetni velük, számomra nem bírnak igazi értékkel.” – állítja a több mint 200 ruhát magába foglaló esküvői ruhagyűjtemény tulajdonosa, Jana Mládek Rajniaková.

A látogatók figyelmét nem kerülheti el a ruha, amelyet érdekes módon sosem viseltek mennyegző alkalmával, s mely az olimpiai kézilabda csapat sportolójának, Vincent Lafko-nak a feleségéé volt, avagy épp az a titokban vásárolt ruha, melyet a menyasszony egy titkos egyházi esküvő alkalmával öltött magára, 1972-ben. Kiállításra kerül majd Jana Mládek Rajniaková gyűjteményének legrégibb ruhadarabja is – egy kézzel hímzett különlegesség 1928-ból. Stílusát tekintve a ruha a Tátrában fekvő Csorba község hagyományos népviseletéből indul ki, ahol akkoriban még a mindennapos viselet részét képezték a redős hosszú szoknyák.

A tárlatot az esküvői viselet, az esküvői meghívók és esküvői fényképek fejlődését bemutató szakmai szövegek egészítik ki.

Jana Mládek Rajniaková etnológiát tanult, az esküvői ruhák és azokkal kapcsolatos történetek gyűjtésével pedig 2012 óta foglalkozik. A legelső ruhához a véletlennek köszönhetően jutott hozzá, mégpedig egy elhagyatott házban. Megesett a szíve az ünnepi viseleten, s nem szerette volna, hogy az enyészeté legyen. Akkor még nem is sejtette, hogy tettével egy gazdag gyűjtemény alapjait rakta le. Az első, mentett ruhához így csatlakoztak később édesanyja és nagymamája esküvői ruhái, melyeket a padláson talált. A gyűjteményébe került darabok jelentős részét barátnői ajándékozták neki, avagy épp olyan ismerősök, akiket gyűjtése során megszólított. Ma már kérés nélkül, maguktól keresik fel őt az emberek, hogy rá bízzák a birtokukban lévő esküvői ruhákat. Gazdag gyűjteménye darabjait a szociális média és különböző kiállítások keretében tárja a nagyközönség elé.

A tárlat a Besztercebányai Kerületi Önkormányzat anyagi támogatása mellett valósul meg.

A Gömör-Kishonti Múzeumban a Rimaszombati Városnapok keretén belül kerül sor az „Egy menyasszony története. Esküvői ruhák Jana Mládek Rajniaková gyűjteményéből” c. kiállítás megnyitójára. A megnyitó 2022. május 5-én, csütörtökön, 15:00 órai kezdettel valósul meg. A kiállítás esküvői ruhákon, kiegészítőkön, fényképeken és különböző történeteken keresztül mutatja be az esküvői divat fejlődését az egykori Csehszlovákia területén. Szerzője és kurátora Mgr. Jana Mládek Rajniaková, PhD, egy több mint 150 menyasszonyi ruhából álló esküvői gyűjtemény tulajdonosa. A kiállítás 2022. augusztus 31-ig tart.

Fényképekek a kiállítás megnyitojarol

MEYKE: Tradícia v móde - Hagyomány a divatban

Molnár-Madarász Melinda „Meyke“, divattervezőként a magyar népművészet változatos történelmi tájegységeinek jellemzőit és sokszínűségét használja alkotásaiban. A mai modern nő számára készíti variálható, haute-couture és pret-á-porter ruháit. Kollekcióját gyakran állítják párhuzamba Bartók Béla (1881 - 1945)  és Kodály Zoltán (1882 - 1967)  műveivel, a magyar hagyomány értékeit megőrizve modern és közérthető öltözékeket alkot. Eddigi kollekcióit öt tájegység, a kalocsai, matyó, kalotaszegi, torockói és barkó népviselet értékeit felhasználva készitette el, jelenleg a gömöri tájegység feldolgozása van folyamatban.

Fontosnak tartja, hogy hagyományőrzés címén ne csupán a magyar népi viseletek díszítőművészetét, motívumkincsét vegye át, hanem a régi viseletek felépítését, szerkezetét, értékét is.

New Yorkban, a Carnegie Hallban, Pankovits Nikolett neves jazz és magyar folk énekes viseli fellépésein a MEYKE ruhákat. A Folktrend divatshow valamennyi hazai és külföldi bemutatóin megjelentek az öltözékei. A Fölszállott a Páva műsorában Sebestyén Márta énekes, Kocsis Enikő táncművész és Morvai Noémi műsorvezető viselte ruháit. Kollekciójával Magyarországot képviselhette Washingtonban az első, majd New Yorkban a II. és IV. Hungarian Heritage Festivalon, valamint Berlinben.

A tárlat a Besztercebányai Kerületi Önkormányzat anyagi támogatása mellett valósul meg.

A Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat (2022. május 14.) 18. évfolyamán kerül megnyitásra a „MEYKE: Tradícia v móde - Hagyomány a divatban“ c. iparművészeti kiállitás. Madarász-Molnár Melinda ruhatervező, a MEYKE márka megálmodójának tárlata a budapesti Hagyományok Háza és a New York-i Réka Darida Foundation együttműködésével kerül megrendezésre a Gömör-Kishonti Múzeum kiállitótermében. A kiállítás 2022. augusztus 31-ig tart.

Fényképekek a kiállítás megnyitojarol

A hónap műtárgya - 2022 májusa - Zoomorf fogantyúval ellátott szikravető

A fogantyú nélküli, teljes egészében fémből készült szikravetők a hallstatti kultúra ideje óta ismertek Európában, leggyakrabban csepp, líra vagy épp téglalap alakú keretben. Az első ilyen, díszes nyéllel ellátott tárgyakat még a rómaiak kezdték használni. Mindkét típusuk, úgy a nyéllel ellátott, mint a nyél nélküliek valószínűleg a 19. század feléig voltak használatban, amikor is egy új típusú gyújtószerszám, a gyufa kiszorította őket a köztudatból.

      Előtte azonban több századon át a tűzgyújtás megszokott eszközei voltak. Valójában egy vas-szén darabról van szó, melyet a kovakőhöz érintve léptettek működésbe. Megfelelő anyagként kovakövet vagy kvarcot használtak. A szikravető kovakőre húzásával apró vasrészecskék válnak le a fém felszínéről, melyek a súrlódás hatására felforrósodnak. Az így keletkezett szikrák aztán belekapnak a tűzgyújtáshoz előkészített gyúlékony anyagokba (faforgács, száraz levelek) s a létrejött apró láng fújásával már tovább dagasztható a tűz.

       Az eszköz teste maga fémből, egész pontosan vasból kialakított, enyhén hajlított alátét alakjában készült, melyet szegeccsel/fonállal erősítettek a tartóhoz. A tárgy, gyakori használatára és korára való tekintettel, sérült. Nyele sárgarézből készült, s futó vadászkutya alakjában formálták meg. A fogantyúk kialakításánál egyébként a zoomorf és antropomorf ábrázolások széles tárházából merítettek a készítők - oroszlán, ló, kígyó, kos, bárány, vagy éppen különböző emberi alakok. A Közép-Európában előforduló leggyakoribb motívumok éppen a futó avagy az ugrás közben ábrázolt vadászkutyák voltak.

1 2 3 8
chevron-left