Fehér gólya

A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményének elválaszthatatlan részét képezik az állattani gyűjtemények. Gyűjteményünk 2023-ban a hazánkban fészkelő egyik legismertebb madárfaj, a fehér gólya (Ciconia ciconia) dermoplasztikai preparátumával gazdagodott, amely 2024-ben április hónap műtárgyaként lesz kiállítva.

A fehér gólyát Szlovákiában nagy valószínűséggel minden ember ismeri. Az elterjedése palearktikus típusú, szinte egész Európában elterjedt. Gyakorlatilag Szlovákia egész területén fészkel, kb. 850 m tengerszint feletti magasságig. A fehér gólya eredetileg fákon fészkelt, de ma már Szlovákiaszerte csak néhány fán lelhető fel fészek. Jelenleg főként a falvakban fészkel, azokon kívül csak ritkán. Néhány évtizeddel ezelőttig főként épületek kéményeire vagy pajták tetejére építette fészkét, ma már azonban többnyire villanyvezetékek oszlopaira és mesterséges fészektartó-állványokra építi azokat. Évente egyszer fészkel, általában 2-5 tojást rak. Tápláléka állati eredetű, általában kígyókkal, békákkal, kis halakkal, földigilisztákkal, rovarokkal vagy verebekkel táplálkozik. A fészek környékén található mezőkön, réteken és vizes területeken gyűjti be táplálékát.

Költöző madár. A nálunk fészkelő gólyák a telet főként Kelet- és Dél-Afrikában töltik, de néhány egyed rendszeresen telel Szlovákiában is. A telelőhelyekről általában március végén és április elején térnek vissza, a hímek érkeznek meg előbb. Az őszi vonulás augusztus 10-e körül kezdődik és a legtöbb gólya augusztus végére repül el.

Szlovákiában évente több tucatnyi gólya pusztul el villanyoszloppal történt ütközés, áramütés, és járművekkel való ütközés következtében. Így került ez a hím is múzeumunkba. A lábán lévő gyűrű alapján tudjuk, hogy az észak-magyarországi Nógrád megyei Hont községben (a szlovák határ közelében) lévő fészekben kelt ki, ahol 2022. június 22-én gyűrűzték meg fiókaként. Azt nem tudjuk, hogy ezután merre járt. Életuta 2023. április 3-án ért véget a tornaljai Béke utcában, ahol sajnos elütötte egy busz. Ezt követően a teteme a Murányi-fennsík Nemzeti Park igazgatóságára, majd a Gömör-Kishonti Múzeumba került.