A kiállításon a Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményi tárgyain keresztül kerülnek bemutatásra a Gömör-Kishont területén elterjedt faműves mesterségek, mint az ács, a kádár, a bognár, az esztergályos, az asztalos, a fafaragó vagy a kosárfonó, egyrészt munkaeszközeik bemutatása áltál, valamint kézműves termékeik prezentálásával.
A múltban a fa volt az az alapanyag, amely az embert egész életén keresztül végigkísérte. A faműves mesterségek elterjedése tekintetében Szlovákiai viszonylatban a Gömör-Kishonti régiónak jelentős szerepe volt, mindamellett Rimaszombat városa is pótolhatatlan helyen állt. Már a 17. században működött itt egyesült molnár-ács céh, a 18.-19. században a molnár-, ács és kőműves céh, valamint az asztalos céh és az egyesült kovács és bognár céh. Samuel Kollár evangélikus lelkész szerint 1822-ben a faműves mesterségek képviselői közül 22 asztalos, 12 kerékgyártó, 4 csutorás és 1 faesztergályos tevékenykedett Rimaszombatban. A famegmunkáló mesterségek képviselőit egyesítő céhek Tiszolcon is jelen voltak, mint például a 19. században működő bognár és ács céh, vagy a kádár, ács és molnár céh.
Gömör-Kishont térsége erdőkben rendkívül gazdag volt, éppen ezért jelentős kiegészítő foglalkozásnak számított a fa és a vessző otthoni megmunkálása. Elsősorban a Rimaszombattól észak eső falvakban volt jellemző, mint: Szilistye, Lipóc, Balogrussó, Eszterézs, Kiéte, Babarét, Baradna, Gömörhegyvég, Rónapatak, Ratkó, Balogér, Kopárhegy, Dombosmező, Rimafűrész, Hacsó, Rimabánya, Rimaszabadi és Telep.
Fából leggyakrabban saját részre szolgáló fa szerszámokat készítettek, elsősorban favillát, gereblyét, kaszanyelet, nyírfaseprőt, kocsikereket, valamint fonó- és szövőszerszámokat, mint a cséve, az orsó, a szövőborda, a vetélő, a guzsaly, a rokka vagy maga a szövőszék. A fából készült konyhai eszközök közül a legfontosabbak a kanalak, a villák, a fakanalak, a teknők, a tányérok, a sótartók, a vágódeszkák (illetve mángorlófák), a máktörők, a kisebb méretű hordók, a vödrök és egyebek voltak.
