A Nemzetközi Szpeleológiai Unió az UNESCO tudtával a 2021-es évet a Barlangok és Karsztok Nemzetközi Évévé nyilvánította. Ennek alkalmából a Gömör-Kishonti Múzeum 2021. április 20-án „Világörökség a Föld mélyében“ címmel új kiállításal jelentkezik. A kiállítás célja, hogy bemutassa a Szlovák-karszt és a vele kapcsolatban álló Aggteleki-karszt barlangjait, melyek 1995-ben kerültek fel az UNESCO Világörökségi listájára.

Függetlenül attól, szerepelnek-e az UNESCO listáján avagy sem, a barlangok értékes természeti képződményeknek számítanak. A kiállítás legfőbb célja, hogy közelebb hozza a látogatókhoz a világörökség barlangjait, felhíva figyelmüket azok értékére, mely lépés védelmük egyik alapvető formája. Ezek az egyedülálló, specifikus karsztterületek nagyon erzékenyen reagálnak minden olyan változásra, melyeknek hátterében a környezetszennyezés áll. A kiállítás látogatóinak lehetősége nyílik mélyrehatóbban is megismerkedni ezen területek földrajzával és felszíni karsztjelenségeivel, az egyes barlangok morfológiájával, élővilágával, a barlangok és emberek kapcsolatával, továbbá a Domica és Baradla- barlangokkal, a Dobsinai-jégbarlanggal, a Gombaszögi és Jászói-barlangokkal, az Ochtinai-aragonit-barlanggal és a Krasznahorkai, a Béke, a Vass István, a Kossuth, a Meteor és Esztramos-barlangokkal.

A kiállítást a rozsnyói székhelyű Minotaurus Szpeleológiai Társasággal karöltve a rozsnyói Bányászati Múzeum és az Aggteleki Nemzeti Park készítették. A szlovákiai barlangokat ábrázoló fényképek jelentős része Jaroslav Stankovič és a Minotaurus Szpeleológiai Társaág nevöhez köthető, magyar oldalról pedig Borzsák Péter és Egri Csaba fényképeit láthatjuk. Miután a Bányászati Múzeum 2020-ban frissítette és kibővítette a tárlatot, háromdimenziós kiállítási tárgyakkal kiegészítve azt, „UNESCO-barlangok a Szlovák Karszt Nemzeti Parkban“ címmel be is mutatta a nagyközönségnek. A tárlat háromnyelvű: szlovákul, magyarul és angolul is elérhető. A kiállított tárgyak a Bányászati Múzeum és a Szlovák Természetvédelmi és Barlangászati Múzeum gyűjteményéből származnak.

A múzeum első igazgatójának születése 190. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi kiállítás.

2020-ban, születésének 190. évfordulója alkalmából, a Gömör-Kishonti Múzeum kiállítással emlékezett meg alapítójáról és első igazgatójáról, a tanárként, botanikusként, valamint a kulturális, társadalmi és közélet szervezőjeként ismert Fábry Jánosról. Fábry 1830. július 30-én Losoncon látta meg a napvilágot, majd az 1850-es évektől Rimaszombatban élt és tevékenykedett előbb tanárként, aztán az Egyesült Protestáns Gimnázium igazgatójaként. E városban is hunyt el 1907. december 28-án, s a város régi temetőjében helyezték örök nyugalomra.

A kiállítás ennek a különleges személynek állít emléket, aki 25 éven át volt a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatója, s akinek nevéhez Gömör-Kishont megyék számos kulturális értékének megmentése s a múzeum gazdag gyűjteményének ápolása kötődik.

Fábry János hatása és munkássága túlmutatott régiónk határain. Noha a botanika professzora volt, s érdeklődése elsősorban a természettudományok iránt mutatkozott meg, több más tudományágba is belekóstolt. Az iskolaügy és nevelés, művelődés, gyűjtőtevékenység és muzeológia terén egyaránt kiemelkedőt alkotó Fábry Gömör-Kishont kultúráját és hagyományait nemcsak a megye és az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül, de annak határain túl is prezentálta.  Tagja volt az Országos Középiskolai Tanár-egyesületnek, a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak, valamint a bécsi Állat – és Növénytani Társaságnak. Egész életében a rimaszombati kulturális élet és közélet színvonalának emelésén dolgozott, s e közéletért végzett 60 évnyi lelkiismeretes munkája elismeréseként 1906-ban királyi tanácsossá nevezték ki.

Személyéhez, a társasági élet kulcsfigurájához és a Gömörmegyei Múzeum alapítójához számtalan tematikai terület kötődik. Ezek által kívánjuk közelebb hozni a látogatókhoz e sokoldalú professzor életművét s munkásságát. Külön figyelmet szenteltünk annak, hogy bemutatásra kerüljenek olyan, a múzeum gyűjteményéből származó dokumentumok, kéziratok és fényképek is, melyek mindeddig nem voltak hozzáférhetők a nyilvánosság számára. A tárlatot a magyarországi Fábry család örökségéből származó tárgyak egészítik ki.

A kiállított tárgyak a Gömör-Kishonti Múzeum történelmi könyvtárának, levéltárának, történelmi, néprajzi és természettudományi gyűjteményének részét képezik. Eredeti, korabeli gyűjteményi tárgyakról van szó: évkönyvekről, a sajátkezű levelezés darabjairól, kitüntetésekről, Fábry János és családja hagyatékából származó személyes használati tárgyakról. A gyűjtemény önálló, szűkebb körét azok a tárgyak alkotják, melyeket maga Fábry ajándékozott a múzeumnak. A kiállításon megtekinthető tárgyak jelenlegi, koherens formájukban most először kerültek bemutatásra.

A Gömör-Kishonti Múzeum tekintélyes hímes tojás gyűjteménnyel rendelkezik, mely már röviddel az intézmény 1882-es létrejötte után megalapozódott. Napjainkban mintegy 200 hímes tojást számlál a gyűjtemény. A múzeum e hímes tojásokat újabb ismeretek és létrejöttük körülményeinek leírása kíséretében 20 év után, „A hímes tojások bája” című tárlaton belül újfent hozzáférhetővé teszi a látogatók számára.

A kiállításon, egyebek mellett bemutatásra kerül a múzeum gyűjteményének legrégibb hímes tojása, mely 1889-ből származik, s mely ezzel a dátummal, az ország valamennyi múzeumi gyűjteményben lévő hímes tojása közül is a legrégebbi címével büszkélkedhet. Egy régebbi, Dobsináról származó tojással is találkozhatnak itt a vendégek, mely már a kezdetektől, 1882 óta a múzeum gyűjteményének része. A tojás úgy készült, hogy az előzőleg már lefestett tojáshéjba belekarcolták a motívumot. Egyedülálló és különleges műtárgyakként üveg, fa és márványból készült tojások is találhatók múzeumunk gyűjteményében.

Intézményünk 5 különleges, patkolt tojásnak is otthont ad, melyek máig felderítetlen technikával készültek. Noha csupán néhány tojásról van szó, a szlovákiai múzeumok gyűjteményében így is egyedülálló tárgyak ezek. Figyelemre méltóak a bányászati szimbolikával díszített tojások. A kézzel készített apró fém kalapácsokat, fogókat és üllőket szegecskékkel illesztették a törékeny tojáshéjhoz, amely tény a kovácsmesterek és segédeik kézügyességét dicséri. Kézzel kovácsolt a tojás alsó felébe elhelyezett dátum is. Négy tojás esetében az 1911-es évszámmal találkozhatunk, az ötödiken pedig, melynek díszítése is eltérő a többitől, az 1913-as évszám olvasható.

Mindemellett a kiállításon számos, más technikával készült hímes tojás is megtekinthető, például a karcolásos technikával készült tojások, melyek több esetben a virágmotívumok és verssorokon túl batikolással, festéssel, levélnyomatos módszerrel, horgolással és számos más technikával lettek kiegészítve. E témakört illetően földrajzi szempontból a régió leginkább érintett térségei a következők: Zeherje, Dobsina (magyarok, szlovákok és németek által egyaránt lakott település), Bátka, Alsópokorágy, Alsókálosa és Rimaszombat.

A hímes tojások a múltban a tavasz jelképei voltak, az újjászületést szimbolizálták. Egészen a 20. század elejéig egyfajta áldozati adomány szerepét is betöltötték, őseink az elhunytak sírjaira helyezték őket. Csak később váltak a húsvéti ünnepek jeles kellékévé, amikor is a húsvéthétfői locsolkodások alkalmával a lányok szeretetük és odaadásuk jeleként ajándékként nyújtottak át őket a fiúknak.